Nem is mutattam még, milyen fain könyvet szereztem pár hónapja egy "svéd barátomtól":

A szövegéből csak pár szót értek, amit ki tudok következtetni a szövegkörnyezetből, esetleg az angolhoz, vagy némethez való hasonló alakból, de a képek miatt muszáj volt, hogy enyém legyen.

Alapjában véve elég csúnya rajzok, de olyan viccesek, és tematikailag annyira nekem valók, hogy nem tudtam másra gondolni a könyvvel kapcsolatban mint, hogy kellkellkell...

A mű róluk szól: szellemek, boszorkák, farkasemberek, vámpírok gyermekeknek szellemes formában (a képekből ítélve gondolom szövegileg is) előadva a végén szószedettel és kis feladatokkal.

Az alábbi kép egy részlete volt az, amitől teljesen kész lettem, és megfogant bennem a birtoklás vágya. Na, vajon melyik? :)

És még egy kedves kis piktúra, amit csak később fedeztem fel, amikor már magaménak mondhattam a könyvet:

Szombaton újra a lovaglás örömeinek szenteltem egy pár órát (ebből kb ¾ óra a lovaglás). Előre féltem egy kicsit, mert a telefonos bejelentkezéskor mondta az oktató lány, hogy most majd másik lóra ültet a hőn szeretett Démon helyett, akin könnyebben lehet gyakorolni a vágtát. (Igen, már itt tartunk!) És ez a másik ló Matyi lesz.

   Matyiról azt kell tudni, hogy egy lusta dög, keményen kell dolgozni, hogy hajlandó legyen egyáltalán normális tempóban ügetni, sok panaszt hallottam róla, na de úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, legalább megtudom, én hogy bírok vele.

   Sétára rávenni egyszerűen ment, de tényleg, az ügetés ahhoz a vicces képhez vezetett, amit már oly sokszor láttam másoktól a Matyi hátán: a lovas keményen végzi a könnyűügetés mozdulatsorát (föl-le emelkedik, ereszkedik), míg a drágaság alatta komótosan, szinte csak imitálja az ügetést, a ritmusát nem lehet elkapni, mert alig lötyög, szóval elég komikus jelenet. Végül kaptam egy varázspálcát, ami valójában egy lovaglópálca, és azért hívják így, mert elég kézbe venni, a ló már használata nélkül is kezd lelkesebbnek tűnni. Innentől már kevésbé éreztem magam a Commiculus varázslat áldozatának, irányítani is jól lehetett.

   Történt egy kis incidens is, ami szintén jól sült el. Az egyik rövid falon ügettünk, amikor a karámon kívül elindult egy kismotor. Na a táltosom vett egy hirtelen jobbra fordulót, és vágtába kezdett. Az ijedtséget elintéztem egy Hűbazmeg-bel, és meglepően könnyen elkaptam a rövid vágta ritmusát, és sikerült megállítani az eddig andalgó állatot. Meg is dicsértek, mert azért néhány oktató arcára kiült a rémület.

   Ezután ügetgettünk még egy sort, majd futószárra kaptunk, és irány a vágta. Ami nem is olyan egyszerű, legalábbis beugratni a lovat. Egyszerre kéne a két csizmával más-más mozdulatot csinálni, és derékkal tolni egyet tanügetésből. Na ez valamiért nagyon nehezen megy. Görcsösen csinálom, még a vádlim is begörcsölt a nagy erőlködéstől. De ha egyszer elindult, már könnyen sikerül felvenni a ritmust kapaszkodás nélkül. Pár kör után elengedett a csaj, és mondta, h próbáljam meg szabadon is. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy ezt most kéne, de ha a „megvadult” paripát sikerült megfékezni, talán meg tudom állítani most is. Onnantól fogva, hogy elengedett, mintha kicserélték volna. Alig lehetett visszatartani, hogy akkor induljon már vágtába, amikor én akarom. Aztán meg beugratni is úgy-ahogy sikerült, mert ha bénán csinálom, elindul ilyen gyors ügetésbe, amit követni elég nehéz tanügetésben. Ilyenkor meg kell fékezni, és kezdeni elölről. Egyszer azért sikerült, úgyhogy végül is örömmel szálltam le őnagyságáról.

   Már várom a következő szombatot!

...ezt nézegetem:

A Patakvér nevezetű Parkovács-féle horrorblog jutatta eszembe, hogy milyen fain kis széria volt ez. Misztikus kórházsorozatról van szó, amin, - amellett, hogy viszonylag izgalmas -  többet röhögök mint egy átlagos vígjátékon. Mondjuk azokon nagyon ritkán röhögök. Sajnos csak 8 részes ez a befejezettlenül maradt Lars von Trier mestermű, ezért nagyon be kell osztanom, hogy minél tovább kitartson, még ha egyórás is egy-egy rész. 

...ezt az albumot hallgatom:

Az első albuma is nagyon tetszett függettlenül attól, hogy maga a hölgyemény valamiért nem túl szimpatikus. Ez pedig talán még sokkal jobb. Nehéz volt trekket választani a jútyubról, mert mind nagyon bejött a lemezről. Azért lett ez a szám, mert "szokás szerint" nem túl jó a hangulatom, és ennek a refrénje nem túl vidám.

Ami pedig a kedvemet illeti: ma egész elviselhető hangulatban voltam, amíg el nem olvastam ezt (mit nekem családirtó apuka). Miért is nem lettem biokémikus?!

Kaptam képeket a kis vörösről, és mint ahogy látszik, most már gyönyörű, nagy vörös. A neve Herceg, mivel Szépség nem lehetett, mert fiú:

Zelk Zoltán: Anyu, végy egy hegyet nékem

Anyu, végy egy hegyet nékem,
olyan magasat,
ha elfárad, ráülhessen
csúcsára a nap -
erdejében madár szálljon,
rókakölyök, őzfi játsszon -
olyan hegy legyen!

Aztán végy egy tavat nékem,
de olyan nagyot,
egyik partról a másikra
el nem láthatok.
Hadd bámulják a sirályok,
ha én azon vitorlázok -
olyan tó legyen!

Aztán végy nekem egy rétet,
piros, sárga, kék
virágokkal legyen telis –
teli az a rét
ahány tücsök, odagyűljön,
hogyha kérem, hegedűljön -
olyan rét legyen!
 

Ha csak ez a kívánságod,
könnyen tehetem,
meg se veszem, amit kérsz és
mégis megveszem:
tiéd már a Mátra, Börzsöny,
Balatont is néked őrzöm
s mind a réteket!

Ha tavasz jő, hoz új zöldet,
a tél zúzmarát,
hogyha zöldben, ha ezüstben,
tiéd minden ág -
tiéd mind a kert, a lanka,
cinke, rigó, búbosbanka
s mennyi szép madár!

Öreg folyó jár dúdolva
parti fák alatt,
bukfencezik kövön, sziklán
sok kicsiny patak
Szólj nekik! Csak arra várnak,
s mintha volna kezes nyájad:
mind hozzád szalad!
mind hozzád szalad!

Két karakteres hölgy egy témára:

Update: az elsőt, amit eredetileg kiraktam, levették a jútyubról. :(

Itt van helyette egy másik, szintén fain track a BB Eraától: