Egy kedves kommentelőm, kisautó rakta be egy hozzászólásba a következő mesét, ami neki erről a képről eszébe jutott. Átraktam ide is, hogy könnyebben észlelhető legyen, mert amúgy egész aranyos.

      Volt egyszer a világon, a hetedhét országon, az Óperenciás-tengereken is túl egy király. Ennek a királynak volt egy lánya, de az olyan lány volt, hogy a napba lehetett nézni, de annak a szeme közé nem. Nagyon szép, gyönyörű lánya volt a királynak. De ez az egyetlen egy lánya volt, ez az egy családja volt a királynak, meg a felesége. Nagyon nagyba tekintette a király ezt az egy lányát. Úgy nézte, mint a két világos szemét. Sehova az egy élő világon nem engedte. Még a kútra sem engedte. Még a mosdóvizet is odavitték be neki a szobájába. Zárt szobában volt, és mindig kísérő kísérte, ha sétálni ment. Egyszóval, sehova az egy élő világon nem engedte a király a lányát. Annyira szerette, mert csak ez az egyetlen lánya volt.