Huh, de régen "jártam" erre. Nemhiába, itt a jó idő, és ha tehetem, menekülök a lakásból.
Szuper húsvétom volt (bár nem úsztam meg a locsolást):

- szombat= quadozás (természetesen szigorúan csak pályán) egész délután, megismerkedés egy ismerős hang számomra eddig ismeretlen tulajdonosával,
- vasárnap= családi nagyzabálás a kedveséknél (csudafinom sárgarépa a húslevesben, kakastöke a pörköltből, pisztráng, lekváros piskótatekercs...hjaj!), ja, és ezerrel izomláz a karomban és a hátamban az előző napi programtól,
- hétfő= bringával le Cserépfaluba, onnan a subalyuki úton tovább be az erdőbe, ahol már nem voltak népek. Isteni volt az erdő, madárcsicsergés, illatok, élénk zöldek, a fák hűvös-párás lehellete, szavakkal le nem írható,
- kedd= pesten ágykeretösszerakás, Ikeázás, gardrób sporkupéba való betömködése (még ha lapraszerelve is de, elég húzós volt), gardrób összerakás (- az ajtók),
+ még anyukának is jó húsvétja volt, végre nem ült itthon ő sem: egy régi osztálytársa vendégeskedett itt.

Tegnap úton Pestre azt hittem szétfeszít a boldogság! És örülök, hogy észreveszem, hogy mikor vagyok boldog (megfogadtam régen, hogy tudatosan megélem, és magamban kimondom: "De boldog vagyok!" - lehet ez részben, Vonnegut-tól származik). Most, bár elég bamba napom volt, megint érzem ezt, és mi kellett hozzá? Mindössze tíz kör a focipályán. Milyen vicces, hogy milyen apróságokon múlik a közérzet.

BOLDOG! BOLDOG! (Ren & Stimpy)

Ja, és fogadjátok szeretettel "Mike the Clown"-t (egy unalmas angolóra termése száz éve):