Szombaton újra a lovaglás örömeinek szenteltem egy pár órát (ebből kb ¾ óra a lovaglás). Előre féltem egy kicsit, mert a telefonos bejelentkezéskor mondta az oktató lány, hogy most majd másik lóra ültet a hőn szeretett Démon helyett, akin könnyebben lehet gyakorolni a vágtát. (Igen, már itt tartunk!) És ez a másik ló Matyi lesz.

   Matyiról azt kell tudni, hogy egy lusta dög, keményen kell dolgozni, hogy hajlandó legyen egyáltalán normális tempóban ügetni, sok panaszt hallottam róla, na de úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, legalább megtudom, én hogy bírok vele.

   Sétára rávenni egyszerűen ment, de tényleg, az ügetés ahhoz a vicces képhez vezetett, amit már oly sokszor láttam másoktól a Matyi hátán: a lovas keményen végzi a könnyűügetés mozdulatsorát (föl-le emelkedik, ereszkedik), míg a drágaság alatta komótosan, szinte csak imitálja az ügetést, a ritmusát nem lehet elkapni, mert alig lötyög, szóval elég komikus jelenet. Végül kaptam egy varázspálcát, ami valójában egy lovaglópálca, és azért hívják így, mert elég kézbe venni, a ló már használata nélkül is kezd lelkesebbnek tűnni. Innentől már kevésbé éreztem magam a Commiculus varázslat áldozatának, irányítani is jól lehetett.

   Történt egy kis incidens is, ami szintén jól sült el. Az egyik rövid falon ügettünk, amikor a karámon kívül elindult egy kismotor. Na a táltosom vett egy hirtelen jobbra fordulót, és vágtába kezdett. Az ijedtséget elintéztem egy Hűbazmeg-bel, és meglepően könnyen elkaptam a rövid vágta ritmusát, és sikerült megállítani az eddig andalgó állatot. Meg is dicsértek, mert azért néhány oktató arcára kiült a rémület.

   Ezután ügetgettünk még egy sort, majd futószárra kaptunk, és irány a vágta. Ami nem is olyan egyszerű, legalábbis beugratni a lovat. Egyszerre kéne a két csizmával más-más mozdulatot csinálni, és derékkal tolni egyet tanügetésből. Na ez valamiért nagyon nehezen megy. Görcsösen csinálom, még a vádlim is begörcsölt a nagy erőlködéstől. De ha egyszer elindult, már könnyen sikerül felvenni a ritmust kapaszkodás nélkül. Pár kör után elengedett a csaj, és mondta, h próbáljam meg szabadon is. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy ezt most kéne, de ha a „megvadult” paripát sikerült megfékezni, talán meg tudom állítani most is. Onnantól fogva, hogy elengedett, mintha kicserélték volna. Alig lehetett visszatartani, hogy akkor induljon már vágtába, amikor én akarom. Aztán meg beugratni is úgy-ahogy sikerült, mert ha bénán csinálom, elindul ilyen gyors ügetésbe, amit követni elég nehéz tanügetésben. Ilyenkor meg kell fékezni, és kezdeni elölről. Egyszer azért sikerült, úgyhogy végül is örömmel szálltam le őnagyságáról.

   Már várom a következő szombatot!

Hagy osszam meg veletek (ha picasan nem láttátok) ezt a zsizsás képet, amely azt az eseményt ábrázolja, ami nagy mértékben hozzájárult a címben taglaltakhoz (sok más mellett):

A drága paci neve Démon, csuda érzékenyen és "szófogadóan" (azért az idézőjel, mert szó el nem hangzik) reagál az irányításra. Igazi tanuló ló. Szombaton valószínűleg megint megyek.

Még egy kép a pofijáról, amin jobban látszik démoni mivolta: világít a szeme!

Amilyen jó kedvem volt karácsony környékén, annyira szar szilveszter óta, pedig még ki is mozdulok itthonról:

szombat: barátokkal a Szimplában, jól éreztem magam,

vasárnap: squash, ezalatt sokat nevettem, meg jól is ment, de ezután is hamar elmúlt a jókedvem,

hétfő: találkozás barátnőmmel, szülinapja volt, az is jó volt,

kedd: találkozás ugyanazzal (mintha olyan sok lenne :)) a barátnővel, teázóba mentünk ide. Nagyon jó kis hely, főleg a nemdohányzó részleg: kis zeg-zugos helyiségek, mintha egy játszóházban lennénk. A második terembe egy szekrényen keresztül kell bemenni. A tea is nagyon fain volt, amit ittam, kakaós ízű mate tea, a mate-ét mondjuk nem éreztem rajta (nem mintha baj lenne).

szerda: a szokásos szerdai Dandár fürdő látogatás elég szomorkásra sikeredett. Lackóval ketten voltunk. Jól elszomorkodtunk egymás mellett, ő sem egy joviális alkat. :)

csütörtök: Avatar nézése az Imaxban. Ahogy már sok más helyen is olvashatta az ember, a story egyszerű, mint a bot. Eddig azt hittem, engem nem lehet lenyűgözni a látvánnyal (az újabb Star Wars filmek), de ebben az esetben ez megtörtét. Eszméletlenül szép. Meg mondjuk engem a panteizmussal meg lehet venni. :) Tamás eléggé kiakadt a végére, hogy ha már ennyire qrva sok pénzt beleöltek, miért nem tudtak valami normális történetet is mellékelni a képekhez. Dehát nem lehet minden film egy Radírfej :) (mondjuk ez nem jó példa a normális történetre). Annak a valag pénznek vissza kell jönnie valahonnan.

ma (péntek): szerintem nem megyek sehova a bolton kívül.

szombat: megyünk lovagolni Rákoscsabára, ott majd találkozó Lacussal és Sztank-kal, plusz a kínai sárkány Kutyussal. Ez biztos nagyon jó lesz, mivel nagyon állathiányom van: megfordulok minden kutya után az utcán, és az utóbbi pár este macskákkal álmodtam (a Pirossal és Cincivel). Ez már bizony beteges. Mindenesetre a ló jó nagy dózis lesz. :)

Amúgy képregény-rajzolással vagyok elfoglalva, eddig egész elégedett vagyok vele. Kutyákkal van tele, mégis macskákkal álmodom. :)

Ma pedig tormalevest fogok főzni, és camembertes pirítóssal eszem majd. Remélem a tormareszelés nem ríkat meg nagyon. Mindenesetre a levestől várok némi hangulatjavulást. Mangót is vettem (szintén nagy kedvenc), azt mindjárt megeszem.

Imádom a lovakat, így nem csoda, hogy nagyon tetszett Peter Shaffer Equus című darabja. Meg tudtam érteni azt az érzékiséggel kevert, már-már vallásos révületet, amit Alan érzett a lovak iránt. Ezen a képen megpróbáltam visszaadni a fennköltségét, isteni jellegét ezen állatoknak egy kis cinkos összekacsintással, ami arra utalhat, hogy mindezt persze nem kell komolyan venni.