Ezt a kis tündérbogarat hétfőn este "szereztem". Az eset úgy esett, hogy sétáltattam odalent a Cincit, de egy percre fölszaladtam pisilni. Mire lementem Cincike felszívódott. Kerestem egy darabig gyalog, de nem lett meg az istennek sem. Erre bringára ültem, úgy gyorsabban haladok, meg hát tudom én vinni őtet biciklivel is, ha meglesz. Eltekertem egy elhagyott ház előtt, aminek az udvarán egy kölyök németjuhász nagyon ugatott, egy rozzant basset hound keverék meg piszkálgatott valamit. Egy kismacska volt, de mivel úgy láttam, hogy nem bántó szándékkal vegzálják (akkor pikk-pakk kicsinálták volna), meg nem akartam fényes nappal kerítést mászni, meg majd elmegy, meg amúgy is hol van Cinci (mindez csak magyarázkodás önmagam előtt is), otthagytam.
A cuna meglett, kimentem futni, de ez a kismacska dolog nem hagyott nyugodni. Vissza is mentem közvetlenül a pályáról megnézni, mi a helyzet. Ekkor már a macs csak feküdt, meg sem mozdult, a kölyökkutya már nem is foglalkozott vele, mert így, ugye nem is olyan érdekes, de a másik meg úgy csinált, mint aki el akarja ásni. Aztán láttam, hogy csak mozog szerencsétlen, bemásztam érte. Felvettem, olyan volt, mint egy rongybaba, de élt, a levegőt is olyan hangosan, zörögve vette. Eléggé kiborultam természetesen, hogy hogy lehettem ilyen balfasz.
Hazavittem, csupa nyál volt, por, piszok, gaz bolha. Enni nem evett, nem ivott csak nyávogott, amennyire tudott, és fázott. Mondom, akkor egy meleg fürdő segíthet. Arra nem volt ereje, hogy a fejét kitartsa a vízből, úgy kellett fogno neki, de nem ellenkezett. Megmostam flóra szappannal vagy két adag vízben is, olyan mocskos volt, meg le is öblítettem, aztán hajszárítóval szárítgattam, közben egy fogkefével kefélgettem. Így elaludt. Nagy nehezen kiderítettem az egri ügyelet számát, az ügyeleti íj 3000 ft, a vizsgálat 2400 + a gyógyszerek, mondom lehet a reggelt sem éri meg, akármit csinálnak vele. Meg nekünk persze menni kellet még este Kabára (megint ilyen ide-oda rohangálás volt pár hétig), majd elviszem ott reggel orvoshoz.
Megérte a reggelt, eszegetett is. Végig tapogattam, éreztem a bordáján valami furcsát, mintha bevizesedett volna a bőr alatt. Járni még mindig csak nagyon nehezen tudott, pár lépés után orrabukott. Negyed 9 körül kiderült, hogy Kabán reggel 7-től 8-ig van csak állatorvos, telefonon beszéltem vele, elmondta, mit lehet tenni bordatörés esetén (nagyjából semmit, csak pihenni, pépeset enni, aszpirynezni). Úgyhogy mézes tejföllel etetgettem, meg aludt egész nap, ami jó is, mert amúgy meg nyávogott, biztos fájdalmai voltak. Délután átugrottam Debrecenbe egy volt osztálytársamhoz, hogy elmenjünk a Messiások kiállításra a Modemben (nekem tetszett, de a vendégkönyvben nagyon ki volt akadva a többség, itt-ott tényleg durva volt, ha az átlag szemével nézem).
Azután este kavartunk vissza Kövesdre, ahol másnap már dorombolva fogadott a wc-én (oda tettük éccakára, egyrészt, hogy a másik kettő ne idegeskedjen miatta, másrészt, hogy oda kakáljon az alomba, mert ott könnyen megtalálja, meg ne mászkáljon) a kis bestia, meg dörgölőzött, jót zabált, és délután végre sikerült dokihoz vinni, aki tök rendes volt, kapott két (!) szurit, féreghajtót, meg elvitelre fájdalomcsillapítót, meg lázmérőt a fenekébe (persze azt nem hoztuk el). Meghallgatta, azt mondta, elég furcsa a légzése és a szíve, valószínűleg volt neki belső vérzése, de az fel fog szívódni. Mindez 2000 pénzembe került csupán, biztos azért, mert talált állat, és remélhetőleg találok neki gazdát.
Szóval mostanra már tök jól van, bebarangolja a lakást (már magától alomra megy!), játszik, bújik, nagyon imádnivaló, csak sajnos nem tarthatjuk meg, mert nincs hova: Kövesden már van kettő macs emeleti lakásban, Pesten meg nem akarom, több okból sem.
