Múlt pénteken Wahorn András kiállítás-megnyitóján voltam a mezőkövesdi Rózsa panzióban, ahol elkészült életem első fotója egy híres emberrel :):

   Nagyon nagy élmény volt őt "megismerni". Eddig is nagyon szimpatikus volt, de így élőben lehetett csak igazán szembesülni közvetlenségével, nyitottságával, bölcsességével. A falra visszafogottab képek kerültek, a "kialófasz" volt tán az egyetlen nyomdafestéket nem tűrő dolog, amit a hely tulajdonosa, Ágika, kuncogva súgott a fülembe az előkészületetek alatt: Olvastad mi van arra a képre írva? Kimegyek má megnézem kialófasz motoszkál odakint, vagy valami ilyesmi. - ezzel mintegy választ adva arra a kérdésemre, hogy hogy fogadta a nem mindennapi, olykor trágár alkotásokat ez a nagyon kedves, középkorú hölgy.

    A fotón mögöttünk látható Mónika puszit ad a felhőnek, a nyuszi meg a puszinak című az egyik kedvencem a kedves kis szójáték, és a szerintem irtózatosan jól eltalált, sem nem pink sem nem narancssárga színe miatt is.

   A megnyitó egy interjú-szerű beszélgetésből állt, amit a szervező barátom csinált a művészúrral. Sok mindent megtudhattunk életéről, világnézetéről..., de ezeket szóban elmondom, ha valakit érdekel, mert nem tartom az én tisztemnek ezek leírását. Mindenesetre csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. De elég ennyi az ajnározásból, úgy is a kép a lényeg. :)