Itt voltunk tegnap:

   Biztos hallottatok már a láthatatlan kiállításról, ahol a látó emberek kaphatnak ízelítőtt abból, hogy milyen is az élet vaksötétben. Ezt olyan hétköznapi helyzetekben, környezetekben tapasztalhatjuk meg, mint egy erdei ösvény vadászházzal, egy konyha-szobarészlet, szoborpark és utcarészlet.

   Eleinte elég kétségbeejtő és nyomasztó az a végtelen sötétség, amibe kerülünk, de idővel jó móka kerekedik belőle, ha elvonatkoztatunk attól, hogy mi lenne, ha így kellene leélni az életünket. Ebben segítségünkre volt a vezetőnk, István, aki 8 éves kora óta nem lát (majdnem azt írtam, hogy világtalan, de szó szerint nézve ez a kifejezés nem állja meg a helyét), viszont egy végtelenül erős, jókedélyű, életvidám alak, aki mellett megint csak a saját nyomorultságomat kellett látnom, hogy egészségesen, traumák nélküli gyerekkor után mennyire nem vagyok képes semmire, míg mások vakon teljesebb életet élnek. Na mindegy.

   Az egésszel az az egy bajom volt (ami persze nem az ő hibájuk, és ez így praktikus), hogy mivel csoportban (kb. 10 fő) lehet bemenni, mindig kísérővel, nem volt olyan szabad az ember mozgástere, ha nem másokat akart fogdosni a tárgyak helyett. Ha egyedül, vagy kettessével lennénk, elcsoszognék én ott a dolgok között, de így, hogy vállakat tapogat az ember, hamar lekonyul a felfedezési vágy. Én inkább akkor kezdtem el matatni, amikor mindenki leülepedett egy helyre, mert minden helyszínen beszélgetés és folyt a vezetővel. Kérdezgetni lehetett a magánéletétől az oktatáson keresztül bármiről. István pedig nagyon szórakoztatóan, viccesen, piszkálódva válaszolgatott, sokat nevettünk.

   Hétfőn érdemes menni, mert akkor a legolcsóbb, de előre be kell jelentkezni, mert eléggé telített a lista. Lehet még vakvacsorázni is csütörtökönként, ami egy élőzenés bulival körített program, de erre nem invesztáltunk be, akármilyen evésmániás is vagyok.

   Fényképezőt nem vittem, így sajnos csak a logójukat mutathatom. ;)

De már itt is van:

Ez itt most a kívánságműsor helye: kisautó nickű kedves barátom kérésére felrakom a kutyáját, aki sajnos már az örök vadászmezőkön jelölgeti a fákat. Remélem, most már hajlanó lesz kommentelni. ;)

Kész az új festmény is, csak még nem szkenneltem be, és nem raktam össze.

Amúgy egy csudajó hétvégén vagyunk túl. Ráckeve a barátokkal. Nagy zabálás 2 napig, meg még kiscica is volt, aki kicsit enyhítette a cicahiányomat. Aztán tegnap megint squash, most izomlázam sincs.

mondtam!

Ma megvolt életem első sqauasholása. Eleinte nagyon furcsa az az összenyomható, alig pattanó labda, de ha belejön az ember, nagyon jó buli. Elég drága mulatság, dehát valamire el kell verni a pénzt. Így legalább "közelebbről" megnézhettem azt az edzőtermet, ahova Tamás kb. egy hónapja jár, és eddig nem bírtam rászánni magam, hogy én is. Most már láttam, hogy olyan, mint a Margit-sziget (a biciglim azért remélem megmarad, ha netán azzal mennék), konkrétan, hogy mindenféle ember megfordul itt is sportolás céljából: így nyomik, úgy nyomik, nem nyomik. Ebbe az én nyomisági faktorom is belefér, elveszik benne, ezzel mintegy enyhülnek a komplexusaim, amik visszatartottak az intézmény eddigi látogatásától. Mindehhez hozzájön, hogy pesti viszonylatban nem drága egy havi bérlet korlátlan számú használattal. Úgyhogy nekem is kell, oszt kész.

Amúgy igencsak érzem, hogy hónapok óta nem mozogtam, eléggé kivagyok. Nyűgös is vagyok alapból, biztos jön a novemberi mikulás. ^*°@&#!!!!

Képzeljétek, mi volt tegnapelőtt!
Nemrég eltörtem a mindentudó konyhaigépem kelyhét, amit tavaly karácsonyra vettem magamnak anyu nevében, szóval még alig használtam. Írtam a forgalmazó/gyártó cégnek, (nemtudom, melyik) még tán hétfőn, hogy ez van, és lehet-e külön kapni, mert nem akarok emmiatt egy teljes új gépet venni. Mindig hibaüzenet jött vissza az e-mailekre, meg a telefonszámon, ami a weboldalunkon meg van adva, magánlakás jelentkezett be, na mondom, fasza. Elég fura volt a dolog. Végül azért találtam jó számot is, de nem győztem kivárni, hogy kapcsoljanak a kért részlegre, s leraktam.
Erre másnap jött egy levél, h keresik az alkatrészt, csak ellenőrizzem már a gépem, mert vagy ötször elment az üzenet. Na, ja, mert próbálkoztam. :)
Aztán átirányírtott a faszi egy másik faszihoz, aki írta, hogy van, és tudnak küldeni, de nem tudja az árát, majd megírják, de azért küldjem el a címemet, mert csak. Ez már "gyanús" volt. :) Megírtam címet, meg hogy majd írják meg az árat, meg szóljanak, ha feladták. Erre tegnapelőtt csöngetnek, Tamás szól, hogy engem keres valami futár, leszaladok, azt mondja, hozta az alkatrészt. Mondom mennyibe kerül. Semennyibe! És még olyat is küldtek, amilyen kellett. :D
 
Vannak még csodák. :)

Elkezdtem megfesteni ezt, majd felrakom, ha kész.

Íme a tegnap esti termés (úgy látszik, megint kezd elmenni az eszem):

Kitaláltam, hogy peallát csinálok ma vacsorára. Kell bele sokminden, többek között fehérbor. Addig ok, hogy vettem bort. Felaprítottam a hagymát, egyebeket, mondom, mindent előkészítek, hogy csak bele kelljen pakolni. A következő lépés a bor felbontása. Ekkor jött a difi. Mivel bontsam ki a bort?

   Mivel nem tartunk itthon piát, eddig arra sem gondoltam, hogy kellene dugóhúzó. Szoktam én italozni néha, de nem otthon a tv előtt üldögélve, mivel semmit nem szeretek, amiben alkohol van. Ha iszom, akkor azt nem szeretetből teszem, hanem egy bizonyos hatás elérése végett.

   Először is próbáltam késsel beleszúrni, és úgy kicsavarni, meg késsel mellé szúrni és kifeszegetni, bár tudtam, hogy ezek a módszerek nem fognak beválni, dehát kellett egy kis gondolkodási idő. A következő próbálkozáshoz egy régi, játszótéri, bontó nélküli italozás adta az ötletet. Ez annyit takar, hogy tegyünk valami vastagabb rongyot az üveg talpára, és vízszintesen tartva verjük azt egy fához. Mivel fa hirtelen nem állt rendelkezéemre, kénytelen voltam a fallal beérni. Több helyszínen is próbálkoztam, eleinte kecsegtetett némi reménnyel, mert mintha 1 mm-rel kijjeb került volna a dugó (anno a parkban sikerült, úgy látszik, tényleg fa kell hozzá), de tovább nem mozdult.

   Akkor filózzunk tovább. Mi lehet az a szerszám, ami a legjobban hajaz a dugóhúzóra, és van a lakásban? Megoldás a hajtás után!

Szombaton ez a szörnyeteg látogatott meg a nappalink falán:

A hajtás után még szörnyűbb.