Nagy büszkesléggel tölt el, hogy mostmár tudok kerékpárgumit foldozni, ami nem utolsó dolog, ha az ember lánya túrakerékpározásra adja a fejét. Két kirándulásunk volt egymás után erdőn-mezőn keresztül, ahol először az én első kerekem (az erdő közepéről, egy sziklás szorosból kellett kicibálni a drágát a következő faluig), a másodikon pedig a kedves hátsókereke kapott defit.
Az elsőt nem én szedtem szét: csak megragasztottam, és némi segítséggel összeraktam. A másodikat (nő létemre én, mert jobban ráérek, és mert önfejű vagyok, és meg akartam csinálni) teljesen egyedül, elejétől végéig én csináltam, pedig be voltam szarva, mivel a hátsókerék kivétele és berakása nehéznek tűnt elsőre a váltó és a lánc miatt. De a látszat csalt. Berakni nem volt túl könnyű, mert nehezen ugrott be a helyére a tengely, de sikerült! Nem győztem veregetni a vállam (ha már más nem tette :)) a próbakör alatt. A váltóval is vannak gondok mindkét kerón, de nem tudom annak hogy kellene neki esni. Majd utánaolvasok valahol.
Ő itt az én kis drágám:
Imádom, nagyon jó kis dög.
Voltunk is hétvégén megint Tisza-tó körüli túrán. Összesen több mint 100 km úgy, hogy a tóhoz is el kell jutni, meg vissza. Nagyon szép volt, jó idő, a fürdés gondolata is megfordult a fejünben (volt már aki belement). Abádszalókon ebéd és ejtőzés a parton, kell-e ennél jobb? Mindig is a fűben való fetrengést tartottam ez egyik legjobb dolognak. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, nagyon kellemes, nincsenek autók (csak néhány szakaszon hajthatnak fel a gátra), az út minősége is jó, az egyedüli szakasz, amit utálok az a Tiszafüred és Poroszló között a 33-as út, amin sajnos menni kell vagy 5-6 km-ert, ha át akarunk jutni a másik oldalra. Mondjuk a végén már nagyon nyugdíjas tempóban haladtam hazafalé, majd összesz*rtam magam a fáradtságtól, de azért nem annyira, mint tavaly, az első alkalommal.
Szóval hajrá!
