Elkészült egy újabb adag kavics amint azt ígértem is az előző postban. Ez a sorozat tartalmazza egy létező "személy" arcmását is, név szerint Samuét, a nagymamám kutyájáét. Azt hiszem egyelőre ennyi, remélem tetszenek ezek is.
Hajtás után nagyban láthatóak.
Egyszerű és olcsó apróságok a festett kövek. Nem feltétlenül karácsonyra szántam őket, dehát ilyenkor tör rá leginkább az ajándékozási láz az emberre. Minden "szerettem" kap egyet, de sajnos még nem teljes a repertoár. Tudjátok, az ihlet... J
Különösebb kézügyesség híjján ornamentikus vagy geometrikus mintákkal is nagyon jól tudnak kinézni a kedves kövek kerekded, bájosan szabálytalan formájuknak köszönhetően.
Az újabb jövevényekkel majd bővítem a gyűjteményt, remélhetőleg lesznek még egy páran.
Hajtás után közelebbről is láthatjátok őket.
Egy újabb régiség, sajna nincs ihlet mostanában.
Ezt egy barátom ihlette, amiről Ő nem tudott. Később egyszer nézegette a képeimet, és azt mondta rá: "mintha magamat nézném". Természetesen úgy értette, mintha a képen szereplő karakter levette volna az arcát. Én csak mosolyogtam magamban, és csak évekkel később árultam el, hogy tényleg magát nézte. :)
Ez egy régi tollrajzom, még azelőtt készült, hogy olvastam volna a Sátáni verseket, de a címét már ismertem. Így maximum a címhez lehet köze, magához a regényhez nem, mégis az jut róla eszembe a mai napig.
A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, csodálatos, bár félek, pár dologról lemaradtam, mert eredetiben olvastam.
Az első mű a "bohócos" képemhez készült egy vers formájában, melynek ördögi hangvétele azt hiszem jól tükrözi a festmény hangulatát, mögöttes tartalmát. Fogadjátok szeretettel, és ne kíméljétek a klaviatúrát: várom a véleményeket!
Táncoló bohóc
/mooncat Wo. Title c. képéhez, a kepzeldel.blog.hu-n/
Démon-sarokban bohóc kucorog,
Kezében pálcababa vigyorog.
Szemén szívéből ragyog Sötétség,
Lelkét zord pálca-kacaj tépi szét.
Tar fején sötét kereszt tündököl;
Ülve járja táncát teste körül.
Képről démon vonyítva ráröhög:
„Kacagj, bohóc! Érted jön az Ördög!”
Állát pálcababa kezdi tépni:
Fut a bohóc tántorogva lépni.
Pörög Harlekin; megjön a kedve.
Haláltáncot ropnak egész este.
„Nevess, bohóc! Utolsót az éjjel!
Jön a Mester! Eggyé válsz a Képpel!
Nincs Lét! Nincs Halál! Nincs Kezdet! Nincs Vég!
Kacagj! Mindegy, hogy Fény vagy Sötétség!”
Baba s bohóc egymást táncban tépi:
Együtt fognak pokoltűzön égni.
Összerogy a bohóc; röhög-hörög.
Nincs Fény, nincs Sötétség: itt az Ördög.
Ezt egy darabig nem mertem megfesteni, csak hánykolódott a vázlat. Aztán csak megembereltem magam. Nem bántam meg...
