Címkék

állatkínzás (3) anatómia (1) angyal (1) asimov (1) az anya (1) baba (2) baklovag (2) bal (1) balaton (1) beksiński (1) bicikli (3) bird (5) birodalom (1) bohóc (3) boldogság (2) bori (1) boss (1) boszorkány (1) bride (1) bűnbak (1) cica (11) clown (3) coil (1) corpse (1) cthulhu (1) devil (5) donnie darko (1) equus (1) erdély (1) etetés (1) farkasember (1) faulkner (1) fekete (1) férfi (1) festő (1) film (1) flamingó (1) freak (2) genezis (1) gyerek (2) halott (3) hellókarácsony (4) hold (1) húsvét (1) in bruges (1) jobb (1) jobb kezes (1) jókai (1) kannibál (1) karikatúra (1) kerámia (2) kerékpár (3) kés (1) kiállítás (1) kirándulás (3) (5) köcsög (2) könyv (1) koponya (2) kő festés (6) ktm (1) kutya (8) lány (5) lars (1) lepke (1) lfo (1) (8) lolita (1) lolly (1) lopás (1) love (1) lovecraft (1) macska (11) madár (6) majom (1) maszk (3) mcdonagh (1) memyself (1) menyasszony (1) mese (1) miért (1) mi ez (1) mooncat (2) (5) növény (1) nyúl (1) olaj (1) ördög (7) összes (1) péterfy (1) piros (2) polip (1) pozitív (1) puzsér (1) robot (1) rushdie (1) sakk (1) sárkány (1) sátáni versek (1) scapegoat (1) sister (1) sivatagi rózsa (1) szabadnap (1) szaporodás (4) szellem (1) szitakötő (1) szobor (1) szörny (1) tánc (1) telefon (1) terhes (2) testvér (1) tigris (2) tisza tó (1) trier (1) túra (1) vak (1) vámpír (1) vector (5) vers (1) virág (1) von (1) vörös (3) wahorn (1) yuggoth (1) zdzisław (1)

Zsuzsánna

2009.01.30. 13:00 - mooncat

Címkék: halott faulkner

Egyszer régen, egy parádi kirándulás során találkoztunk a fotón látható érdekes házzal. Egyből megfogott lepukkantságának romantikája, rejtélyessége és a homlokzaton látható Zsuzsanna-lak felirat. Sajnos bejutni nem lehetett, meg amúgy is elég frekventált helyen állt, úgyhogy csak kívülről bámészkodtuk körbe. Aztán leültünk kajálni a fűbe egy olyan helyre, ahonnan jó rálátás nyílt az épületre.
    Elindult a fantáziálás, és a Faulkner féle
A Rose for Emily című novella analógiájára egy történet kezdett kibontakozni a fejemben. Hiú ábrándokat tápláltam arról, hogy majd megírom, de természetesen már akkor tudtam, hogy nem lesz abból semmi. Meg amúgy is mára már lerágott csont egy kicsit ez az alapsztori.


    A novella egyébként egy vénkisasszonyról, Emily-ről szól, akinek apja halála után lelépett a vőlegénye. Majd egy útépítés során új fiú vetődött a városba, Homer, akivel szerelembe estek. Gyakran látták őket együtt andalogni, kocsikázni, míg egy nap a  hölgyemény arzént vett a patikában, amiből arra következtettek a városka lakói, hogy öngyilkos akar lenni, mert Homer még nem kérte meg a kezét. Elhívták az unokatestvéreit, hogy lelket öntsenek belé, mire a fiú eltűnt. Majd mikor elmentek a kuzinok Homer újra feltűnt, és eltöltött egy éjszakát Emilynél, de ezután többé nem látták. Ettől a naptól kezdve Emily sem adott életjelet magáról, csak öreg szolgájának jövés-menéséből lehetett tudni, hogy elvonultságban él házában, elbújva a kíváncsi szemektől. A város lakói sajnálkozva gondoltak rá, mert úgy hitték, nem tudta elviselni újabb szerelmének elvesztését, így beleőrült a bánatba, szégyenbe. A vénkisasszony gyorsan megöregedett, majd meghalt. A temetés után becsődült a város az üres házba, átkutatták az egészet, amikor is egy bezárt ajtóra találtak az emeleten. Miután betörték azt, egy mások által 40 éve nem látott szoba tárult eléjük. Porlepte esküvői kellékek mindenfelé, az ágyon pedig Homer maradványai feküdtek pizsamában. A halott melletti párna még mindig egy másik fej formájára volt behorpadva, rajta néhány ezüsthajszál.
Szép, ugye?

    Részemről a novella helyett csak az alábbi képre futotta, de nálam inkább kollekció jellegű az aszott férfitestek sora. A házat meg azóta nagy bánatomra lebontották. Természetesen nem érte volna meg felújítani.

A bejegyzés trackback címe:

https://kepzeldel.blog.hu/api/trackback/id/tr82912272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisauto 2009.02.01. 20:25:37

Jók ezek a képek nagyon :) Erről a sok morbidságról nekem az a cigány népmese jutott eszembe, amikor az elátkozott királykisasszony jól felfal egy csomó embert. Egyik kedvenc mesém volt gyerekkoromban.

Zsuzsanna viszont valószínűleg nem volt vérszomjas. Egy kevés infót találtam a Zsuzsanna-lakról, mert az én fantáziámat sem hagyta nyugodni a dolog.
Károlyi Gyula leányairól nevezte el a Parádfürdőn emelt létesítményeket. Első házasságából született Károlyi Erzsébet (1872-1954); Mihály grófnővéréről kapta a nevét az Erzsébet Szálló. A második házasságából született Károlyi Zsuzsanna (1882-1914) a névadója a Zsuzsanna-laknak, míg az ő húga, Károlyi Júlia (1883-?) nevét kapta a Juliette-lak.

Egy régi kép:
www.profila.hu/auctions/-30344956/41334

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.02.02. 12:27:30

köszi! én valamiért nem néztem utána.
nagyon nagy kár érte, rohadt szép volt. :(

a kannibál királykisasszonyról valami bővebb verzió? ;)

kisauto 2009.02.02. 15:33:34

Népmese még úgyse volt a blogon, hát tessék:

Az elátkozott királykisasszony

Volt egyszer a világon, a hetedhét országon, az Óperenciás-tengereken is túl egy király. Ennek a királynak volt egy lánya, de az olyan lány volt, hogy a napba lehetett nézni, de annak a szeme közé nem. Nagyon szép, gyönyörű lánya volt a királynak. De ez az egyetlen egy lánya volt, ez az egy családja volt a királynak, meg a felesége. Nagyon nagyba tekintette a király ezt az egy lányát. Úgy nézte, mint a két világos szemét. Sehova az egy élő világon nem engedte. Még a kútra sem engedte. Még a mosdóvizet is odavitték be neki a szobájába. Zárt szobában volt, és mindig kísérő kísérte, ha sétálni ment. Egyszóval, sehova az egy élő világon nem engedte a király a lányát. Annyira szerette, mert csak ez az egyetlen lánya volt.
No, telt-múlt az idő. A lány már betöltötte a tizennyolc évet. Azt mondja az apjának:
- Felséges apám, azért ez borzalmas, amit te énvelem csinálsz!
- Hát micsodát, kedves gyermekem?
- Hogy micsodát? Hát azt, hogy már tizennyolcadik esztendőmet töltöm, és mégsem engedsz ki engem a városba, hogy én ott
széjjel nézhessek.
- Kedves gyermekem! Hát mit tudnál te a városban széjjelnézni?
Mit tudnék széjjel nézni a városban? Azért már csak tizennyolc éves vagyok, érzem már a magam kötelességét. Szeretnék egy kicsit levegőzni, népet nézni, a várossal ismerkedni!
- Jól van, gyermekem, hát akkor eridj el! Csak nagyon vigyázz magadra!
Hát így azután a nagy beszédre elengedte a király a lányát. Elengedte, az meg elment. Bement a városba. A városban éppen nagy piac volt. Elment a királynak a lánya a piacra. Amikor elment, odamegyen egy kosár tojáshoz. Azt mondja:
- Hogy ez a tojás?
Mondják neki az árát, hogy mennyiért adják párját a tojásnak. A király lánya meg fogta, összevissza rugdosta a kosár tojást. Úgy, hogy a tojás szerteszéjjel ment. Ott jajgat aki árulta:
- Jaj, jaj, jaj! Jaj, jaj, jaj! Drága jó istenem, már széjjelmegy a tojás. Szerteszéjjel megy a tojás!
Összetaposta a királylány az összes tojást. Annyit se szólt, hogy kukk vagy bakk. Otthagyta az összetört tojást. No, megyen tovább. Megyen megint egy nagy kosár tojáshoz. Odamegyen, kérdi:
- Hogy ez a tojás?
No, de ez az árus már tanult amarról, mert híre ment a dolognak. Hát már öleli a kosárt az asszony. Azt mondja:
- Jaj, ezt csak össze ne tessék már taposni!
- Hogy a tojás?
Mindjárt mondja az asszony a királylánynak, hogy mennyi a tojásnak párja. Fogta a lány, azt is összevissza taposta. De amikor taposni kezdte már az első árusnak a tojását, az mindjárt átkozás alá vette a várost. Összetette mind a két kezét, és ezt mondta:
- Drága, jó istenem! Adj olyan csudát, olyan gyászt ebbe a városba, hogy sírjon az egész város. Engedje meg a boldogságos szép Szűz Máriám! És ennek a királynak meg ez a lánya úgy bűnhődjön meg, hogy ragadják el az ördögök a templomba! Ott koporsóban feküdjék addig, míg nem lesz olyan ember, aki három éjszaka ki tudja virrasztani! Addig meg ne menekítse a boldogságos, jó, igaz Isten!
Mire kimondta a vénasszony, hát még alig érkeztek a városból kiseprűzni, mindjárt gyászba borult az egész város.
No, itt a király várja a lányát hazafele. Néz ki a király, hát látja, hogy gyászba van borulva az egész város. Senki az egy élő világon, se a lánya, sem más, nem megy felé sem. Majd sokára megtudta, hogy az ő lányával mi van. Hogy mi történt vele, hogy el van átkozva a lánya.
Ahogy ezt a király megtudta, mindjárt fogta magát, felment a városba. Megütötte a világhírű dobját, hogy hercegek, bárók, szegények vagy gazdagok, koldus, nem koldus, nyomorék, nem nyomorék, cigány, nem cigány, akármilyen, de aki az ő lányát megváltja, három éjszakát amelyik kivirrasztol az ő lányáért, ahhoz a lányát feleségül adja hozzá, és a fele királyságát nekiadja. Számíthat ígéretére, aki ezt végrehajtja.
Hát jelentkezett nála a rengeteg katonaság, civilség, minden a világon. No, hogy jelentkeznek, hát mindjárt megkezdik szélről. Az első embert behívták. Megvacsorázott. Helyet adtak neki, szobát adtak neki, majd este hintóba ültették. Mindjárt elvitte a templomajtóba a király az illetőt. Akkor a király kinyitotta az ajtót, az ember meg bement. Mihelyt bement, abban a pillanatban szerteszéjjel tépték.
Le is ették róla a húst, de már a csontját rakásra is hányták. Rengeteg, számtalan népet pusztított el így a király. De már nép alig volt, mert a király így pusztította el a népeket.
Egy cigány meg lakott a király kertje alatt. No, de ez a cigány, ez a cigányfiú olyan volt, hogy az minden istenáldott reggel, este az imádságát elmondta, és akármihez nyúlt az egy élő világon, minden után a kezét mosta. Szóval nagy, szent gyerek volt. Istenkérő, istenhívő gyerek volt. Egyszer mondja az anyjának:
- Kedves édesanyám! Nem jó volna, ha meggazdagodnánk? A király hátha megfizetne! Úgy hallom, hogy a királynak a lányát ki kellene virrasztani három éjszaka. Hátha a jóisten megsegítene, hogy ki tudnám virrasztani!
- Kedves gyermekem! Rengeteg ember elpusztult már ott! Te azt kivirrasztani nem tudod. Hát ha a többi nem tudta, hát akkor te ki tudod?
- Nem baj, kedves édesanyám, rááldozok. Felment a királyhoz.
- Szerencsés jó napot kívánok, felséges, koronás királyatyám!
- Hozott az Isten téged is, cigányfiú! Mi járatban vagy?
- Hát ebben és ebben a járatban vagyok felséges, koronás királyatyám. Szeretném megváltani a felséges, koronás királyatyám¬nak a lányát. Mert úgy hallom, ha volna, aki kivirrasztaná három éjjel, akkor a fele királyságát nekiadná, és feleségül hozzáadná a lányát.
- Neki bizony fiam! Nem bánom – azt mondja – bár koldus, félszemű, vagy mindkét szeme ne legyen, vagy két lába ne legyen. Akkor is annak adom fele királyságomat, aki meg tudja váltani az én lányomat.
- Megpróbálom, felséges, koronás királyatyám!
- Hát próbálta már sok. Rengeteg nép odapusztult. Én megmondom úgy, ahogy van.
- Nem baj.
Mindjárt a cigányfiúnak pártját fogta a király. A szobában adtak neki egy ágyat. Lefeküdt a cigányfiú, pihent, míg elesteledett. Enni-inni adtak neki. Mikor lesűrvedt, rendesen leesteledett, hogy lámpát kellett gyújtani, a király befogatott a hintóba, és elvitte a templomajtóig a cigányfiút. Mindjárt leszállt a cigányfiú a hintóról. A király visszafordult. A cigányfiú ott maradt. Letérdepelt a templomajtóban a cigányfiú, összetette a kezét, felsóhajtott az égre, hozzáfogott imádkozni. Amikor imádkozik, megyen hozzá egy öreg, ősz ember. Azt mondja neki:
- Mit keresel itt, kedves gyermekem?
- Hát kedves, édes öregapám, ezt és ezt szeretném, mert szegények vagyunk. Édesapám és édesanyám van csak, és nagyon szegény sorsban élünk. Hát a király ezt és ezt adta meg szerződésen keresztül, hogy ha a lányát nekem adná feleségül, meg a fele királyságot, és így el tudnám a két öreget, édesapámot is meg édesanyámot is tartani.
- Ide hallgass, fiam! Ha rám hallgatol, akkor megnyered. De csak ha rám hallgatol! Ne törődj semmivel, csak mindent úgy csinálj, ahogy én mondom neked! Ide hallgass! Most megnyílik a templom¬ajtó. Te bemégy, akkor abban a pillanatban amint bent vagy, a katétrához állsz. A katétra alá aláállsz, és még a füledet sem fogod megmozdítani. Éjfélkor fel fog csattanni annak a koporsónak a teteje, amelyikben a királynak a lánya fekszik. Fel fog benne ülni a királylány. De az már ördög, mert ördögnek van elragadva. Fel fog ülni, és fogja neked mondani:
- Drága fiam! Drága szívemnek szép szerelme! Kedves, édesfiam! Úgy láttam, hogy hideg vacsoráról kell lefeküdni, de most már meleg vacsoráról fekszem le, úgy látom. Gyere idébb, hogy ropogtassam meg azt a kis gyenge csontjaidat is! Hadd egyek belőled, hadd lakjam jól! De te rá sem hallgass, te csak hallgassál! Még a füledet sem mozdítsd meg! Semmidet az egy élő világon! Úgy állj ott, mint egy feszület! Ne törődj vele, mert tehozzád ö egyáltalán nem érhet hozzád! Te csak olyan víg legyél, mint itt! No, máris bemehetel!
Fogta magát a fiú, és bement. Mindjárt bevágódott a katétra alá, és ott meghúzódott, megállott, mint egy feszület. Becsapódott a
templomajtó. Mikor becsapódott a templomajtó, egy kis idő múlva mindjárt egyet csattant a koporsó fedele. A fiú csak fülel, figyel. Néz. Mindjárt felült benne a királylány.
- Hőj, szívemnek szép szerelme! Úgy láttam - azt mondja - hogy hideg vacsoráról kell nekem lefeküdni. De most már látom, hogy melegről fekszek le. Gyere idébb, hogy ne kelljen nekem felállni, érted menni, drága szívemnek szép szerelme, Jancsikám!
De a fiú nem tett semmit a világon, csak ott állt. Az csak állt, mint a feszület. Még csak meg sem moccant. Elmondta ezt a királylány vagy háromszor. De hogy a fiú nem mozdult, nekiszaladt a csontoknak a sarokba, telerágta magát belőle. Akkor visszafeküdt a koporsóba, rázáródott a teteje. Feküdt magának tovább.
A fiú mikor már látta, hogy világosodik, egyszer csak az ajtó végre nyílott. Akkor a fiú kiment a templomból. Már akkor a hintó ott is volt. Felült a hintóba és vitték. Már a király bizakodott. Elvitték a fiút úgy, mint a héját! No, jól van. Már a fiút kezelték, fogták. Finomabbnál finomabb ételeket adtak neki. Ételt, italt, früstököt, mindent, ami csak létezett a királyi palotában, mindenből a világon. Kínálták is, étették. Vetett ágyat adtak a fiúnak mindjárt, hogy nyugodjon egész nap, estig. No, nyugszik is a fiú egész estig. Fekszik.
Mikor eljött az este, beült a hintóba, és ment vissza. Mikor a templomhoz értek, a király letette a templomajtónál. Leszállt a fiú. Akkor az ajtóban letérdepelt, és hozzákezdett imádkozni. Kérni az Istent. Megyen arra ugyancsak az öreg, ősz ember. Azt mondja neki:
- Szerencsés jó estét kívánok, kedvés, édes gyermekem!
- Adjon az isten magának is, kedves, édes öregapám! De jól jártam magával, kedves, édes öregapám!
- Nem baj, még jobban is fogol járni, csak énrám hallgass! Most egy kicsit szigorúbb lesz neked! De ne törődj vele! Te mindig csak azt hallgasd meg, amit én mondok neked, akkor tehozzád nem juthat senki az egy élő világon. Most bemégy! Mikor bemégy, akkor abban a pillanatban a persely mellé állsz. Odaállsz a perselyhez, és átöleled. Így kell neked ott állni kivilágos reggelig, míg csak meg nem virrad. Míg a templomajtó ki nem nyílik. Mikor kinyílik, már te rögtön menekülj is onnan ki! Jöhetsz ki. Fogja a lány neked mondani:
- Jaj, jaj, kedves, szívemnek szép szerelme! Úgy láttam, hogy hideg vacsoráról kell nekem lefeküdni, de most már melegről fekszek le! De te arra ne adj semmit! Mert az nem igaz, semmi az egy élő világon. Mert tehozzád ő nem juthat hozzád. No, de most már bemehetel!
Bement a fiú. Mindjárt a perselyhez állt. Úgy állt ott, mint a feszület. Felcsattant a koporsó teteje. Mindjárt felült benne a lány. Azt mondja:
- Jaj, szívemnek szép szerelme! Úgy láttam, hogy hideg va¬csoráról kell nekem lefeküdni, de most már melegről fekszek le. Még közelebb jöttél hozzám, szívemnek szép szerelme. Most már gyere idébb, lépj ide, hogy rágjam meg azt a kis gyenge csontjaidat is, hogy lakjak jól belőled!
A fiú csak hallgat, az csak ott áll úgy, mint a feszület. A lány meg ezeket elmondta vagy háromszor. Akkor elment, telirágta magát a sarokban levő csontokból. Azután visszafeküdt magának, rázáródott a koporsó fedele. Ezután volt magának a fiú nyugodtan. Mikor világosodott, megnyílott a templomajtó. Mindjárt kiugrott a fiú. Már a hintó ott is volt. Hőj, már a király úgy vitte a fiút hazafelé, mint a karikacsapás. Az már örömében azt sem tudta, hogy vigye a fiút. Hazavitte. Az egész család ölelte, csókolta a fiút. Már bíztak hozzá, hogy a lányt megváltja. Mindjárt enni adtak neki, és lefektették vetett ágyba. Nyugodt a fiú magának.
Mikor eljött az este, a fiú megint beleült a hintóba, és a király elvitte a templomhoz. Már ez az utolsó estéje volt neki. No, mikor odaértek, letette a király. Megint letérdepelt a fiú a templomajtó előtt, és hozzáfogott imádkozni. Imádkozik ő magának, imádkozik. Megyen arra az öreg, ősz ember.
- No, fiam, megnyerted?
- Meg, kedves, édes öregapám! Megnyertem. De jól jártam magával, édes öregapám!
- No, most még jobban fogol velem járni, ha rám hallgatol! Most már igen-igen szigorú lesz neked, mert igen-igen féltséghelyre mégy! De avval ne törődj, mert ezt az éjszakát ott kell neked átvirrasztani, ahova most küldelek! De avval te ne törődj, és ne félj, mert az tehozzád már nem juthat, mert az már félig sem ördög!
No, jó. Most bemégy. Egyenesen a koporsó oldalához, a jobb oldalához hozzáfekszel. Bal oldalról fog nyílni a koporsó teteje, és az terád fog nyílni. De te azzal ne törődj. Húzódj meg, és ne félj semmit. Mikor felül, fogja mondani, hogy közel vagy drága szívemnek szép szerelme, most már jóllakok belőled! Erre még a füledet se mozdítsd meg, úgy húzd meg ott magad! Te csak lapulj a koporsó oldalához. Éjjel tizenkét órára már az tiszta lélek lesz. Már az fel fog állni éjjel tizenkét órakor, és téged át fog ölelni. Húzni fog el a koporsó oldalától. De te ne félj, meg ne ijedj, mert már az tiszta lélek lesz! Az már téged szeretni fog tiszta szívből, mert te váltottad meg.
- Jó.
- No, eridj be!
Bement. Mindjárt odavágódott a koporsó jobb oldalához. Odavágódott, odalapult hatalmasul. Bezáródott a templomajtó. Mindjárt egyet csattant a koporsó teteje. A fiún majd kiütött a csúnya betegség, ahogy meghúzódott ott. Rányílott a koporsó fedele. Ahogy kinyílt a koporsó, felült a lány. Azt mondja:
- Hej, szívem szép szerelme, de közelre jöttél! Éppen itt vagy mellettem, de most már meg is eszlek! Idáig nem tudtalak megenni, de most már megeszlek! Ülj fel, szívemnek szép szerelme, hogy lakjak jól belőled! Még azt a kis gyenge csontjaidot is hadd rágcsáljam meg!
A fiú csak hallgat, csak meg van húzódva. Elmondta vagy háromszor a lány. Nem tudott mitévő lenni, visszafeküdt a helyére, rázáródott a koporsó teteje. A fiú ott maradt a koporsó oldalánál.
Eljött éjjel tizenkét óra. Egyet csattant a koporsó teteje. Már a fiú tudta, hogy miről van szó. Már a lány felállt. Átölelte a fiút, és húzta onnan kifele:
- Szívemnek szép szerelme, hát ne félj tőlem! Hát éntőlem félsz? Drága szívemnek szép szerelme!
De a fiú nem mozdult. Az csak húzódott a koporsóhoz, mindig csak tapadt a koporsó oldalához. Nem ment egyáltalán a lányhoz. Mondja a lány újra:
- Szívemnek szép szerelme, hát ne félj tőlem! Hát állj már fel, és sétáljunk, míg apuka ide nem jön értünk!
De a fiú nem mozdult. Annyira, annyira rimánkodott neki, elhúzta onnan a lány, hogy felállott, és kart öltöttek. Mindjárt összeölelkőztek és csókolták egymást.
- Szívemnek szépe szerelme, megváltottál engemet.
No, hozzáfogtak ott, sétálgattak, csókolóztak, minden. Már a templomajtó kinyílott, ott van az apja, a király. Mindjárt mentek ki. Kiléptek, felvette őket a hintóra, és hazavitte. Mikor vitte haza, egyenesen felment a városházára. Megüttette ö a világhírű dobját:
- Hercegek, bárók, nagy mágnásurak, kiválogatott legények, mindenki menjen! Szegény, nem szegény, boldog, nem boldog, menjen mindenki ennek és ennek a lakodalmára! Mert igen nagyszerű lakodalom áll!
Mindenki elment a lakodalmára. Rengeteg népek voltak. Megtették ők a nagyszerű lakodalmat. Még a mai napig is élnek, ha meg nem haltak.

Elmondta: Jóni Elemér 1968-ban. Nagy Géza gyűjtése, A király virágoskertje c. kötetben jelent meg 1988-ban.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.02.03. 09:44:14

hmm, igencsak a fogamra való történet! :)

Cho. 2009.03.02. 12:26:21

Valóban nagyon fantáziadús ez a ház!
Engem is azonnal elragadott -pedig csak képen látom :)

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.03.03. 10:38:59

@Chosy: ugye-ugye? de sajna már máshogy nem is láthatod. :(((
süti beállítások módosítása